3. fejezet : Reggeli fordulatok

3. fejezet

Reggeli fordulatok

Draco Malfoynak végérvényesen elege volt a mai napból, ami még el sem kezdődött rendesen. Nem elég, hogy szinte egy szemhunyásnyit sem aludt Winter miatt, akinek egész éjjel sírhatnékja volt. Most meg már legalább öt perce dörömböl azon a nyavalyás ajtón, ami kizárja Potter lakásából, ráadásként még az eső is szakad.

Harry Potter arra lépett ki a fürdőszobájából, hogy valaki igen csak be szeretné törni az ajtaját már reggel hétkor. 

- Vagy nem épeszű, vagy egyszerűen csak meg akar halni – gondolta Harry, miközben egy törölközőt kerített a derekára és elindult lefele, hogy megnézze magának a reggeli zaklatóját. A fekete hajából a mellkasára csöpögő víz kis patakokban iramlott meg a csípője felé, ahol a törülköző itta fel. – Megöljem, vagy csak egyszerűen szállítsam el a Mungóba?

- Mi lesz már! – dühöngött Draco, ahogy egyre jobban átázott a talárja. – Nyisson már valaki ajtót!

- Ki lehet az? Ha így folytatja, felébreszti az egész házat, de akkor kinyírom, bárki is az! - Harry a kezét a kilincsre tette és elmotyogta a jelszót és a zár kattant.

Draco felfigyelt egy halk kattanásra az ajtót felől, ami szép lassan feltárult. Számára ez egy mennyei pillanat volt addig, amíg meg nem látta Harryt, aki történetesen egy szál törölközőben állt vizesen a szárazság birodalmában.

Harry, amint meglátta ki áll az ajtó túloldalán, rájött, hogy a pálcáját nem kellett volna fönt hagynia. – <i>Bár a pálca nélkül is a túlvilágra küldhetem, ha megint rákezd arra a sznob dumájára.</i>

- Mi van Potter, már az illemet sem ismered?

- Miből gondolod, hogy összevizezheted az otthonomat?

- Miért akkor a manóidat mire tartod?

- A manóimat hagyd békén! Nem varázsló vagy véletlenül? Van pálcád, nem? Akkor meg szárítsd meg magad! – ezzel otthagyta és átment a nappaliba. Draco sötét pillantásokkal követte Harryt a nappaliba. Bár a ruháit megszárította, a hajából továbbra is csöpögött a víz.

- Nah, most már megfelel őnagyságának?

- Nem, mert a hajadtól még mindig úszik a házam – mondta összehúzott szemekkel Harry.

- Adhatnál egy törölközőt, vagy már mindet elhasználtad? – kérdezte gúnyos hangon Draco. Harry visszafordult az ablaktól, amin eddig nézett kifele az eső áztatta kertre, és felvonta a szemöldökét. Lenyúlt a csípőjén pihenő törölközőért és megfogta.

- Nem – ezzel Draco képébe vágta – Egyébként miért zavarsz kora reggel?

- Talán azért, hogy megbeszéljük az eljegyzésünk részleteit.

- Nem ért volna rá délig? – kérdezte Harry miközben nyújtózott egy nagyot.

Eközben Sirius is megindult az emeletről, hogy beszerezze a reggeli kávéját. A hosszú, fekete pizsamanadrág félrecsúszva pihent a csípőjén. A haja, mint a kusza szénaboglya, a világ négy égtája felé meredezett. Szürke szemei álmosan kutattak a hajnali zaklató után. Amint leért a lépcsőn, hallotta, hogy Harry már foglalkozik a korai látogatóval, így a konyha felé vette az irányt. Amint belépett a helyiségbe, rájött, hogy a manók még nem értek vissza a reggeli bevásárló körútjukról, így csak úgy juthat a kávéjához, ha maga készíti el. Ám amint a kávés dobozt kinyitotta szembesült a szörnyű igazsággal, hogy csak instant kávé van a háznál.

- Harry James Potter! Még mindig ezekkel a mugli dolgokkal mérgezed magad? – kérdezte a Sirius az orra alatt morogva. – És engem is? - ezzel kivett egy tasakot és elindult megkeresni a bögréjét. Amikor végre elkészült a kávéja elindult megnézni, hogy ki a vendég. Mindenre számított csak arra nem, hogy egy meztelen Harryt talál egy haját szárogató Draco Malfoyal.

- Nem tudtam, Harry, hogy újra divatba jött az ádámkosztüm.

- Miért? – kérdezte Harry, miközben körbefordult széttárt karokkal. – Nem tetszik, amit látsz? – s ránézett Siriusra. – Egyébként az nem az én pizsamanadrágom?

- De a tied. Kéred vissza? – Ezzel beakasztotta a jobb hüvelykujját a nadrág derekába, és lassan elkezdte lehúzni. Már félig lecsúszott a csípőjéről.

- Most nem, kösz.

- Oké. Akkor még magamon hagyom egy darabig. Fent várlak!

- Mindjárt követlek. – Dracohoz fordult. – Mit akarsz? – kérdezte ridegen.

- Mi az, hogy mit akarok? Tegnap megbeszéltük, hogy ma reggel jövök. Egyébként is az eljegyzés nem szervezi meg önmagát. Nem ártana, ha készülődni kezdenél, mert a végén te miattad fogunk elkésni. Bár mi mást várhattam a híres-neves Pottertől! – Gúnyolódott Draco. – Te világ életedben mindig elkéstél.

- Te most tényleg azért jöttél, hogy felhúzz engem? Ha az emlékezetem nem csal, akkor delet beszéltünk meg.

- Azt mondtad, de az nem jelenti azt, hogy az esti eljegyzési partinkat egy délután fogjuk megszervezni. Úgyhogy jó lenne ha végre felöltöznél és indulhatnánk.

- Mikor?

- Mi mikor?

- Hát a parti!

- Ma este nyolctól, természetesen.

- Értem. – mondta Harry, majd elindult az emeletre, de még hátraszólt Draconak. – Maradj itt!

- Mi az, hogy maradj itt? Mi vagyok én? Talán egy háziállat? – gondolta Draco, majd elindult Harry után fel a lépcsőn. Még épp látta, hogy belép az egyik ajtón, amely jobb oldalt nyílt. Amint odaért kopogás nélkül nyitott be. A szobában egy alsógatyában ácsorgó Harryt talált, aki a ruhásszekrényét szuggerálta, az ágyon pedig Sirius ült az egyik lábát felhúzva, a kezei között a reggeli kávéjával.

- Miből gondolod, hogy úgy viselkedhetsz velem, mint a kutyáddal? – kérdezte kissé felháborodottan Draco.

- Kérlek, ne sértegesd azokat az okos állatokat. És most jól figyelj rám, - mélyítette Harry hangját acélossá, miközben megindult Draco felé – mert csak egyszer mondom el. – Draco visszahátrált az időközben becsukódó ajtóhoz. – Ha én egyszer valamit kimondok, akkor az úgy is lesz. – ekkor Harry megragadta Draco tiltakozásra emelt kezeit és teljesen a falhoz szorította. – Ha valaki, teszem azt megszegi a a parancsomat, akkor azt meg fogom büntetni, – nézett mélyen áldozata szemébe Harry, miközben lehajtotta a fejét, hogy egy vonalba kerüljenek. – és nem érdekel az sem, ha történetesen te vagy az az illető. – ezt már szinte Draco szájába dörmögte. Draco ekkor megnyalta az ajkait, miközben még mindig Harry szemébe nézett.

Harry szemei azonnal Draco ajkaira siklottak, csak aurori hidegvérének köszönhette azt, hogy el tudott távolodni, és vissza tudott sétálni a szekrényéhez.

- Mi az ördögöt csináltam? – ordított gondolatban önmagával Harry. - Ő csak egy hülye görény, aki bepofátlankodott az életembe. Miért gerjedtem be ennyire már csupán a közelségétől? Azt hiszem, itt az ideje egy kis éjszakai munkának.

- Mi… mi… mi történt? Hogy gyengülhettem el ennyire? Majdnem megcsókolt… Miért nem tette meg? Hogy tudott ellenállni nekem? – kezdte felhúzni magát Draco a megsértett büszkesége miatt.

- Szép munka volt Harry! – gondolta Sirius, miközben kényelmesen iszogatta a kávéját, és magában mosolygott. – Most kel erősnek lenned. Előbb vagy utóbb könyörögni fog neked.

Harry a szekrényből kiválasztott egy zöld selyeminget és hozzá egy fekete farmert, majd felöltözött lassan, kényelmesen. Közben ránézett az éjjeli szekrényen álló órára.

-  Lassan nyolc óra – gondolta. – Akkor hamarosan itt lesz, és megint csak kötözködni fog az állandóan változó programjaim miatt.  – Közben belebújt civil aurortalárjába.

Draco az öltözködő Harryt figyelte, miközben összeszedte magát s azután is. Nem kerülte el a figyelmét az, hogy Harry és Sirius többször is összenéztek, sem a szívében érzett gyilkos indulat Black iránt. De úgy döntött nem most jött el az ideje annak, hogy neki álljon érzelmei kibogozásának.

- Jól áll neki a zöld, kiemeli a szemei színét. - gondolta magában a mardekáros.

Draco szívét a féltékenység zöld kígyója fonta körbe, mikor azt látta, hogy Harry Siriushoz hajol egy csókra.

Harry érezte a tarkóját égető tekintetet. Siriushoz lépett, hogy elbúcsúzzon tőle. Úgy helyezkedett, hogy Draco akár félre is érthesse a helyzetet.

- Vigyázz a házra!

- Oké. Ne aggódj!

Harry felegyenesedett, megfordult és elindult kifele.

- Menjünk – Mondta Draconak.

A nappaliban lévő kandallóhoz mentek, hogy annak segítségével jussanak el az Abszol útra. Harry épp nyúlt a hopp-porért, amikor felcsaptak a zöld lángok, és kizuhant belőle egy kissé alul öltözött nő.

Harryt hirtelen érte a karjaiba zuhanó nő súlya, így nem tudta megtartani kettejük súlyát, és hátrazuhantak.

- Bocs, Harry! – mondta megmentője nyakába az új vendég.

- Semmi baj, Ecler, de most már megköszönném, ha megállnál a saját lábadon.

Ecler szőke, csinos és karcsú volt. Tökéletes, legalábbis első ránézésre. A vörös miniszoknya és a necc harisnya kiemelte hosszú és vékony lábait. A tapadós csipke pánt nélküli felső, pedig a karcsú derekát és formás melleit. Draco nem is látott mást, mint a gyönyörű nőt, aki megkeserítheti a házasságát. Ám Harry továbblátott, mint a külső. Társaként ismerte, hogy a csinibaba külső egy okos nőt rejt, akinek a szenvedélyei a mérgek és az átkok. Tudta róla, hogy imád bulizni, hogy bármit megtenne a barátaiért és, hogy mindig benne van egy jó kis heccben.

- Tudod, - mondta Harry miközben segített Eclernek eljutni a kanapéig – ma sajnos nem tudok veled lenni, de holnap bepótolhatjuk.

- De megígérted! – durcáskodott, miközben helyet foglalt és maga mellé húzta a társát. – Azt mondtad, hogy a mai napod teljesen az enyém.

Ecler vette a lapot, amikor Harry a flörtölős hangsúllyal beszélt vele, s belement a játékba.

Harry nagy levegőt vett, s a mellette álló nő szemébe nézett.

- Meg fogok házasodni. – Ecler kissé meglepődött a kijelentésen ugyan, de örült, hogy barátja végre talált valakit.

- Ki az a szerencsétlen áldozat?

- Engedd meg, hogy bemutassam a jövendőbelimet, Draco Malfoyt.

Ezzel rámutatott a mardekárosra, aki az egész jelenetet egy kissé féltékenyen nézte végig. – Malfoy bemutatom neked a társamat Ecler de Narent*.

A két személy hideg tekintettel végigmérte a másikat.

- Nagyon örvendek a találkozásnak – törte meg a beálló csendet Draco hideg szavai.

- Részemről a szerencse – hangzott a válasz hasonlóan fagyos hangnemben.

- Na, de Harry, ha te megházasodsz, akkor mi lesz velünk? – kérdezte Ecler, bevetve minden színészi tehetségét.

- Ugyan mi lenne? Marad minden a régiben. De itt az ideje, hogy kipihend magad, különben nem tudok semmit sem kezdeni veled este. Fent vár az ágyam, menj! – Ezzel útjára bocsájtotta Eclert.

-  Mi az, hogy velünk? – dúlt-fúlt gondolatban Draco. –  Mi az, hogy minden marad a régiben? Azt hiszi, hogy el fogom tűrni, hogy nyíltan szeretőket tartson? Ezt nem fogom eltűrni.

- Ideje indulnunk. – szólalt meg Harry a kandalló mellől – különben kárba megy, hogy reggel óta rontod itt a levegőt. - Ezzel a kandallóba szórta a hopp-port, belépett és kimondta az úti célt. - Abszol út.

Ecler de Naren kiejtés: 'ekler de naren'

2. fejezet : Keresztapák 2.

2. fejezet

Keresztapák 2.

Harry a Dracoval folytatott beszélgetést agya hátsó zugába űzte, hogy minden figyelmét egyetlen gyermekére fordíthassa.
- Apa, képzeld azt álmodtam, hogy egy gyönyörű szőke hercegnőt kellett megmentenem a csúnya gonosz sárkánytól.
- Legyőzted a sárkányt?
- Igen, de nem öltem meg, mert ez nem lett volna lovagias. Tudod Mióne néni mindig azt mondja, az igazi lovag csak jó dolgokat tesz. Csak a gonoszakat bünteti meg, de soha nem öli meg őket.
- Mióne-nak mindig igaza van - sóhajtott egy nagyot Harry, majd fejét szeretetteljesen a fiáéra tette, aki az ölében ült. Alattuk a szőnyeg meleg volt és puha. A szobában a mardekár színei domináltak, de elvétve találni néhány vörös dolgot is. Ezek azok a dolgok voltak, amelyeket John évek alatt elcsent édesapja dolgai közül.
- Tudod, a végén kiderül, hogy a hercegnő apukája volt csak egy nagyon-nagyon gonosz varázsló elátkozta őt, de mivel legyőztem így megtört az átok.
- Igazi kis hős vagy! - szólalt meg az ajtóban Sirius, aki a történet végét kapta csak el.

- Sirius! - kiáltott fel John, s már röpült is, hogy megölelje őt.
- Mióta vagy itt? - s ő maga is csatlakozott az öleléshez.
- Csak néhány perce - válaszolta miközben felemelte Johnt, akinek a gyomra ekkor óriásit kordul. - De azt hiszem éppen időben érkeztem, hogy én legyek az est hőse - mondta tréfálkozva Sirius. - Ideje vacsorázni menni.
- Hoztál meglepit? - kérdezte John, miközben erősen megkapaszkodott, nehogy leessen, miközben lemennek a lépcsőn.
- Miért, anélkül nem jöhetek? - kérdezve aggodalmat színlelve Sirius.
- Nem. - vágta rá határozottan John.
- John! Viselkedj! Kérj bocsánatot Siriustól! - hangzott mögülük Harry hangja.
- Ne félj Sirius bácsi, nem gondoltam komolyan. Csak viccnek szántam. Ugye nem haragszol rám? - kérdezte kiskutya szemekkel John.
- Nem haragszom, mert tudom, hogy csak vicceltél, és mert nagyon szeretlek.
- Én is szeretlek Sirius bácsi - bújt hozzá.

- Ma mit eszünk Harry? - kérdezte Sirius.
- Hát az legyen meglepetés - válaszolta Harry kicsit feszengve.
- Tehát megint túldolgoztad magad - sóhajtott Sirius miközben egy fájdalmas mosolyt villantott keresztfiára.
- Nem igaz - tiltakozott Harry. - Csak néhány idióta feltartott.
- Tudod jól, hogy nem azért mondtam, hogy számon kérjelek. De mostanában nagyon sokat dolgozol. - Harry már nyitotta a száját, hogy tiltakozzon. - Ne is tagadd!
- Na, jó! - sóhajtott egy nagyot miközben kinyitotta az ebédlő ajtaját. - Tényleg sokat dolgozok mostanában, de te is tudod, most nagyon fontos politikai események lesznek Londonban és biztosítanunk kell. Túl kevés ember, túl sok feladat. De még néhány nap és túl leszek a nehezén.

Az ebédlőből sütött Harry minimalizmusa, de ízlésesen volt berendezve. Az egyik fal teljesen üvegből készült. Gyönyörű kilátást nyitva ezzel az udvarra. A másik három falat a Potter-ősök festményei borították el. Az étkezőt egyetlen ajtó választotta el a konyhától.
Az étkezőben a fő szerep a hatalmas asztalé volt, bár Harrynek személy szerint nem volt szüksége ennyire, de amikor barátai, s főleg amikor az egész Weasly család nála ebédelt szükség volt rá. Az asztal egyik végén már meg volt terítve három főre. Harry az asztalfőre ült, míg jobbjára John, baljára pedig Sirius.
Winky mint aki megérezte, hogy gazdája vacsorázna, először bedugta a fejét ellenőrizni, hogy mindenki megérkezett majd visszahúzta, s Harryék csak annyit hallottak, hogy ripítozó hangján parancsokat oszt. Majd a konyhaajtó kitárult és egy nagy leveses tállal egyensúlyozva tért vissza.
Vacsora közben Harry és Sirius vagy a kicsi fecsegését hallgatta, vagy ha ő hallgatott, akkor semleges témákról beszélgettek. A végére John már majdnem beleájult a Sirius hozta tortaszeletjébe, úgyhogy Harry felkapta és a szobájába vitte.

- Már megint nem aludtál délután? - kérdezte Harry a kicsit kómás Johnt miközben átöltöztette pizsamába.
- Igen, apa. Megint... - az ásítás elnyelte a mondat további felét. - Megint bájitalokkal kísérleteztem. Ne haragudj! A manók nem tudták, úgyhogy őket ne büntesd meg.
- Rád haragszom, nem a manókra! Na, sipirc az ágyba! - Ezzel befektette az ágyba a fiát és nyomott egy puszit a homlokára. - Szép álmokat. - John már ezt nem hallotta, mert már az álmok birodalmában járt.

Harry és Sirius lement a nappaliba, hogy pár pohár wisky mellett megvitasson néhány dolgot.
- Talán, ha egy kedves asszonyka várna itthon - kezdte Sirius abból a fotelből, ahol Draco Malfoy néhány órája közölte Harryvel a csodálatos hírt - akkor talán gyakrabban érnél haza időben.
- Tudod jól, hogy jobban preferálom a férfiak társaságát. Egyébként nem az én szerelmi életem van már lassan három éve holtponton.

- Harry kortyolt egyet a whiskyjéből és reménykedett, hogy keresztapja jó hírekkel szolgál kapcsolata állapotáról.
- Mostanában általában Pitonnál van, mert szerinte hamarosan áttörés várható a főzetnél. De szerintem, csak engem akar féltékennyé tenni. Hisz Piton azt mondta, hogy amíg valaki le nem fordítja Mardekár Malazár jegyzeteit addig sötétben tapogatózik.
- Jó tudom, de te mondtad, ha lehet haladjak lassan.
- Ha jól tudom, amikor nincs nálad senki a fél éjszaka ezt fordítod vagy nem is alszol miatta. Túlhajtod magad. Ez nem egészséges,

Harry! - sóhajtott egyet Sirius. - Találtál benne valamit?
- Jelenleg fordítom azt a részt, ami Perselusnak és Remusnak kell, de nagyon bonyolult.
- Köszönöm Harry! Egyébként milyen napod is volt, hogy nem értél időben haza?
- Csak a szokásos. Néhány őrült a Zsebpiszok közből, pár fenyegetett levél a miniszternek és Draco Malfoy a nappalimban.

- Az mióta szokásos, hogy Malfoy a nappalidban van? - lepődött meg kissé Sirius.
- Úgy néz ki, hogy a mai naptól. Kérlek, szokj hozzá!
- Miért?
- Mert összeházasodunk.
- Mi!?
- Igen, el fogom venni Draco Malfoy. Nem, nem állok Imperius-átok hatása alatt. Nem, nem őrültem meg.
- Akkor miért?
- Egy réges-régi vérmágiával ellátott ötgenerációs átok, azaz házassági szerződés miatt.
- Értem. Kemény menet lesz.

- Mi lesz kemény menet?
- Megszelídíteni a házisárkányodat - nevetett fel Sirius, s Harry is csatlakozott hozzá.
- Csak nehogy véletlenül megöljem. Egyébként nem neked kellett volna erről beszélned?
- Tudod, James sose mondta, hogy a Potter családnak lenne ilyenje.
- Jó, hogy az eljegyzésem előtt megtudtam.

- Harry?
- Igen?
- El fogod neki mondani?
- Majd. Talán. De addig biztos nem, amíg nem rendeződik a kapcsolatunk.
- Értem. Tudod nem jó a gyereknek, ha veszekedés közepette nő fel.
- Tudom.  Boldog gyerekkort akarok Johnnak adni.

- Egyébként nagyon nyugodtan fogadod a hírt.
- Semmi sem változik attól, hogy dühöngök.
- Ugyan Harry nem tudsz átvágni. Látom rajtad mennyire feszült vagy. Beszélgessünk még, vagy szeretnél inkább lefeküdni?
- Beszéljünk az aranyvérűek szabályairól.
- Oké - kortyolt egyet Sirius a whiskyjéből és kényelmesen elhelyezkedett a foteljában. - Hosszú lesz. Kezdjük az eljegyzéssel. Általában ez egy fényűző bált jelent. A kérő feladata annyi, hogy beszerzi a gyűrűket. Az, akit megkérnek tartja a bált, amin az utóbbi időben a média is jelen szokott lenni. A kérő valamely ősi frázis segítségével kijelenti, hogy a kérendő felet el fogja venni. A kérendő a frázis feleletével válaszol. Ennyi az eljegyzés.

- Értem. Milyen gyűrű kell?
- Természetesen kobold gyűrű.
- Milyen frázis?
- Amit választotok, de ha Malfoyt veszed el, akkor ne aggódj emiatt. Biztos választott már.
- Mi dönti el, hogy ki lesz a kérő és a kérendő?
- Hát a ti esetetek bonyolult. Ha megvárnátok amíg a varázslat aktiválódik akkor valószínűleg te lennél a kérő, de így?
- Így is én leszek. Nem fogok behódolni Malfoynak.
- Rátapintottál a lényegre, Harry. A kérő lesz a kapcsolatban a domináns fél, de ő lesz a családfenntartó is. Bírni fogod a

költekezéseit?
- Ne aggódj! A számlám ki fog bírni egy Draco Malfoyt.
- De előtte le is kell győznöd őt.
- Nem engem sürget a határidő.
- Ez már egy jó tárgyalási alap.

Ekkor az étkezőben álló óra elütötte a tizenegyet.
- Azt hiszem itt az ideje, hogy nyugodni térjünk - mondta Harry miközben felállt.
- Igen, igazad lehet - felelte Sirius miközben hatalmasat ásított. - A szobám?
- Természetesen előkészítve - válaszolta Harry már a lépcső közepéről.
Így Sirius is elindult keresztfia után az emeletre. De míg Harry jobbra fordult a lépcső tetején addig Sirius balra.
- ,,Szegény kölyök!,'' - gondolta Sirius miközben lefekvéshez készülődött. -,,Még békeidőben sem élhet szabadon, Szent Merlin, mi lesz ebből a házasságból?''

2. fejezet : Keresztapák 1.

2.fejezet

Keresztapák 1.

Draco a Harryvel való katasztrofális beszélgetése után keresztapjához menekült,hogy haditanácsot kérjen ebben a kényes ügyben úgy,hogy mégse sejtsen semmit.
- Ha akkoriban az a hülye Potter képes lett volna elfogadni a felkínált barátságomat, akkor most nem lennék ennyire szorult helyzetben. Ha apám időben felhívja erre a nyomorult szerződésre a figyelmemet, akkor nem három nap alatt kellene megszerveznem az eljegyzést. Nem, elég. Egy mardekáros nem gondolkozhat a múlt megváltoztatásán, a jelenre kell fókuszálnom, történetesen arra, hogy hogyan győzzem le a legyőzhetetlen Harry Pottert.
Míg így törte a fejét elérkezett keresztapja irodájához.Felemelte a kezét, nagy levegőt vett, lezárta az elméjét majd bekopogott.
- Jöjjön be - hangzott a mogorva válasz. Draco engedelmesen belépett a rég nem látott irodába.
- Rég láttalak Perselus!
- Üdv Draco! Foglalj helyet - intett az egyik kényelmesebb fotel felé, amely a kandalló előtt állt. Közben pálcája néhány mozdulatával eltüntette asztaláról a házidolgozatok halmait egy eddig észrevétlen fiókba.
 - Kérsz esetleg valamit inni?
- Egy pohár wiskyt elfogadnék.

- Pukk!-szólította egyből Perselus a házimanóját, aki nem is váratott sokat magára, hiszen egyből megjelent gazdája előtt és mélyen meghajolt.
- Gazdám, miben állhatok szolgálatodra?
- Hozz egy üveg Lángnyelv Wiskyt!
- Igenis, Gazdám. Poharakat is parancsol hozzá?
- Igen, kettőt.
- Még valamit, Gazdám?
- Nem, semmit - ezt hallva a kis manó egy hangos pukkanással eltűnt, majd egy pillanattal később újra megjelenjen, talán az eddigieknél is hangosabban, egy tálcán egyensúlyozva a kért dolgokat. Miután letette a tálcát a Draco melletti kisasztalra és megtöltötte a két poharat földig hajolt, majd egy hangos pukkanással távozott.
- Ez mindig ilyen? - kérdezte Draco miközben a manó hűlt helyét bámulta.
- Igen, de legalább alapos és pontos.
- Nem, mint a diákjaid többsége.
- Nem hiszem, hogy azért jöttél, hogy megvitassuk az én keresztemet. Mi történt ami visszakergetett szeretett iskolád falai közé? - Közben átszelve a szobát letelepedett a fennmaradó üres foteljében, hogy jobban láthassa keresztfia reakcióit.

- Nem látogathatom meg csak úgy a keresztapámat? - válaszolta Draco miközben az egyik pohár wiskyvel kezdett szemezni.
- Egy mardekáros soha semmit nem tesz "csak úgy". Mindig minden tettünknek oka és célja van. Nos halljam most mibe keveredtél? - Nem kerülte el figyelmét az, hogy keresztfia kissé lesápadt.
- Semmi különösbe - felelte Draco, miközben felállt a kényelmes fotelből, magához vette az elcsábított poharat és a tűzhöz sétált, hogy onnan merítsen erőt a rá váró beszélgetéshez.
- Nem tudom miből gondolod, hogy el tudsz titkolni előlem bármit is. Mint a Mardekár ház feje messziről felismerem a hazugságok és féligazságok mögé bújtatott problémákat. Azért jöttél hozzám, hogy segítsek. Most már ne beszélj félre.
- Nem tudom milyen problémákról beszélsz Perselus. - Bámult továbbra is kitartóan a tűzbe Draco miközben felhörpintette a kezében szorongatott pohár tartalmát, de amikor megérezte a hátán keresztapja szúrós tekintetét hátrafordult és mélyen a szemébe nézett mielőtt feltette volna a kérdését. - Mit tudsz az ősi házassági szerződésekről?

Perselus nem mutatta ki belső döbbenetét:
- Már az elején sántított ez a csak meglátogatlak dolog, de nem gondoltam, hogy ennyire. Már megint mibe keveredtél, te szerencsétlen?
Eközben a csend egyre hullaszagubb lett és Draco is csak feszengett a kandalló előtt.
- Csak nem megfogtak néhány régi papírral? Úgy gondoltam ennél több mardekárosság szorult beléd, minthogy ennyivel túljárjanak az eszeden.
Dracot keresztapja minden szava késszúrásként érte, de kifele nem mutatta.
- Ha csak néhány papírról lenne szó nem lennék ennyire bajban, de itt... itt... itt most ősi vérmágiáról van szó - válaszolta kissé letörten Draco miközben visszatelepedett a foteljébe. Töltött magának egy újabb adag wiskyt, amit azzal a lendülettel le is gurított volna, ha nem jut eszébe, hogy jobb most józannak maradni, így csak belekortyolt egy kicsit.

- Csak nem... - rémült meg kissé Perselus - Ugye nem a Luciust sújtó ötgenerációs házassági szerződést örökölte volna meg csak azért, mert az apját felmentette a kölcsönös házasság. Miért nem figyelmeztetett erre az a marha?
- Csak nem azon gondolkozol, hogy hogyan győzz le egy Pottert? - kérdezte Perselus miközben jóízűt kortyolt a poharából,hiszen nagy nehézségek árán, de eljutottak a problémához.
- Miből gondolod, hogy Potterről van szó? - lepődött meg Draco. - Hiszen lezártam az elmémet... Anyám megint pletykált volna? Nem ez lenne az első alkalom.
- Ugyan már mi másról lehetne szó? Ki más elől rohanna egy Malfoy fülét farkát behúzva, mint a Potter család egy férfi tagja elől? Ugyan Drao csak nem azt gondoltad,hogy nem tudok a szerződésről?
- Nagyon reméltem, hogy anélkül adsz tanácsot, hogy az egészet el kelljen mesélnem. Egyébként pedig egy Malfoy nem menekül csak stratégiai okok miatt visszavonul - húzta fel orrát sértetten ezzel egy időben Draco.

- Nos akkor halljam egészet az elejéről!
- Minek meséljem a lényeget ezek szerint anélkül is tudod, hogy én elmondanám - felelte zárkózottan Draco. Már nem tartotta annyira jó ötletnek a keresztapjától kérni segítséget.
- Azt tudom, hogy mi a problémád forrása, de egy hibbant griffendéles reakcióit még maga Merlin se tudná megjósolni nemhogy mi egyszerű földi halandók. Úgy hogy halljam, hogy reagált rá vagy talán még fel se hívtad rá a figyelmét?
- Miből gondolod, hogy nem beszéltem vele? Egyébként szinte repült a boldogságtól amikor megtudta, hogy össze fogunk házasodni - felelte gúnyosan Draco miközben kortyolt egyet wiskyjéből.
- Persze Draco, a griffendélesek pont arról híresek, hogy boldogan fejet hajtanak a parancsoknak. Nos most szeretném hallani a valódi reakciót?
- Nos... khm... Hát... igazából...

- Nyögd már ki!
- Na jó! Az elején úgy tűnt jól fogja fogadni, végig higgadtnak tűnt, de a végére teljesen felhúzta magát. Szinte végig se hallgatott, de a szoba remegett a visszafojtott mágiájától. Sose gondoltam, hogy Potternek ekkora ereje lenne.
- Tudod, nagyon örülhetnél, hogy legalább annyi önuralma volt, hogy nem ölt meg ott helyben.
- Na de Perselus egy Malfoyt nem lehet olyan egyszerűen megölni.Egyébként volt nála valaki, akit nem akart hogy meglássak. Úgy látszik Potter is becsajozott.
-  Barátnője a nagy Harry Potternek? Ugyan, inkább a kicsi John volt otthon. Egyébként is Potter az utóbbi időben nagyon ritkán kezd nőkkel. Ha ezt tudnád kicsit jobban izgulnál a hátsód miatt.Miből gondolod, hogy a csaja volt? Talán láttad?
- Miért ki más lehetett volna? A gyereke? - gúnyolódott Draco.
-  Ha tudnád a teljes igazságot.

- Egyébként megkérdezte, hogy a mással való házassága megvédené-e.
-  Ha tudnád, hogy Potter nem az a típus, aki barátnőt tart, akkor lenne okod a pánikra, kedves keresztfiam. Ha lenne valakije akkor attól meg a beállítottságától visszhangozna a sajtó.
- Végül is igazad lehet. Elvégre még mindig óriási körülötte a felhajtás. Egyébként nagyon megváltozott, már nem az a megmentési kényszeres idióta griffendéles, aki volt.
- Nem tudom mit vártál. Elvégre aurórparancsnok lett.
- Hát mondjuk amikor a szemébe nézek, akkor ne egy hidegvérű gyilkos nézzen vissza rám.
- Ugyan, valószínűleg csak túlreagálod. Sose gondoltam, hogy annyira nem kedveli őt Harry, hogy így reagáljon rá. Draco a halálos ítéletedet mondtad ki, amikor közölted vele az örömteli hírt. Remélem megtalálod az utat a páncélja mögé.
- Nem reagálom túl! - állt fel Draco. - Csak sértegetni tudsz ahelyett, hogy segítenél - mondta kissé durcásan Draco és elindult a kandalló felé.

- Ülj vissza! - reccsent a parancs, s Draco engedelmeskedett, mint egy jó diák. - Ha túl akarod élni ezt a házasságot, akkor néhány dolgot meg kell jegyezned, de nagyon, mert az életed függhet tőle. Egy, Potter griffendéles. Kettő, minden griffendéles forrófejű, még akkor is ha hidegnek mutatkozik. Három, ha el akarsz érni náluk valamit az mindig tűnjön úgy mintha az ő ötletük lett volna. Ennyi, most pedig indulj haza Winter türelme is véges.
- Köszönöm, Perselus. Jó éjszakát! - A kandallóhoz lépett, s már majdnem távozott.
- Draco!
- Igen - fordult vissza.
- Potter valószínűleg nem ismeri az aranyvérű hagyományokat.
- Megpróbálom észben tartani - válaszolta, majd a kandalló lángjai elnyelték.

Piton megitta maradék wiskyt a poharából, majd nagyot sóhajtott.
- Ne próbáld, hanem csináld. Remélem nem ölitek meg egymást, elég volt fölnevelni titeket, nem akarom még a gyerekeiteket is , különben idő előtt őszülök meg. - Közben felállt és visszasétált íróasztalához és folytatta a dolgozatok javításait, de két dolgozat között gondolatai egy fekete hajú griffendéles felé kalandoztak.